A tajga világában, vadászó-gyűjtögető népcsoportok megismeréséért

Magyar kutatók nyomában indult Közép-Ázsiába és Szibériába még egy negyedszázaddal ezelőtt. Távolról szemlélve romantikus vidékekre, ahol Almásy György és Diószegi Vilmos egykori expedícióinak helyszínein mélyült el a terepkutatásban. Rendszeres feltáró kutatóútjai révén a sztyeppei és tajgai népek, a mai vadász-gyűjtögető és állattartó társadalmak terepi elemzésével vált nemzetközi hírű kutatóvá. Geográfus, térképész és kulturális antropológus diplomával is rendelkezik, s szociálantropológusként hosszú éveket töltött a Bajkál-tó környéki szibériai tajgában. Eleinte az ehirit-burjátok társadalomszerveződését kutatta, de szinte párhuzamosan a szomszédos evenkik életét is vizsgálta. Számos dél-szibériai népcsoport között tevékenykedve a kulturális kontaktusok szerepét, a kommunikációs stratégiákat, helyi sámánista szokásokat, a sajátos környezetből fakadó életvitel jellegzetességeit elemzi. Olyan helyeken és közösségekben, ahová rendkívül kevés kutató jut el: vizsgálatai ezért valóban úttörőek, értékteremtőek, s a begyűjtött ismeretanyag alapvetően járul hozzá e népcsoportok életének, kulturájuk megértéséhez. A kizárólag hosszú terepkutatással megvalósítható vizsgálatok ugyanakkor a többségi társadalommal – vagy épp a környező etnikumokkal – folytatott gazdasági és szellemi küzdelmet is feltárják.

Nevéhez számos könyv, térkép, film, fotógyűjtemény kapcsolódik – olyan helyszínekről származó ismeretek gyűjteményeiként, melyek kutatása napjainkban sem gyerekjáték, s az innen rendelkezésre álló tudásunk megalapozása igen jelentős részben Sántha István érdeme.