A Chile és Argentína határán emelkedő Ojos del Salado extrém száraz környezetben, hegyi sivatagok fölött magasodik. Az Atacama-sivatagot szegélyező hegyóriások legnagyobbika nem rendelkezik összefüggő jégborítással (csak kisebb jégfoltokkal), hiszen e térségben az évi csapadék mennyisége nem éri el a 100 mm-t, a párolgás értéke viszont ennél lényegesen magasabb. A hegy lábánál sós tavak, só- és kősivatagok húzódnak, a legközelebbi, megbízható ivóvíznyerő hely 250 km távolságban található!

A szunnyadó tűzhányó nagy magassága és rendkívül szélsőséges időjárása miatt eddig jobbára kívül esett a részletes földtani és földrajzi vizsgálatokon, legutóbbi, 700-1000 évvel ezelőtti kitöréséről is csak hozzávetőleges adatok születtek.

Bár itt fut a legmagasabban a földi hóhatár és itt jutottak eddig autóval a legmagasabbra a Földön, a hegy megközelítése és megmászása sem egyszerű feladat. A csapat összesen kb. 700 km-t autózott szilárd burkolatú út nélkül, ill. nehéz, magashegyi sziklás-homokos terepen. A járművek 5200 m-es magasságig kapaszkodtak, innen rendkívül erős szélben és igen nagy hidegben mászott egyre magasabbra a csapat a vegyes (kőtörmelékes, salakos, havas, sziklás) terepen. Mivel január végén komoly hóvihar tombolt a hegyen, két hétig érintetlen volt a legmagasabb régió. Végül február 4-én négyen (Nagy Balázs, Nemerkényi Zsombor, Bakai Ferenc és Garamszegi Tamás), első magyarokként elérték a legmagasabban fekvő kráter szegélyén emelkedő sziklás főcsúcsot, ahol a viharos szél miatt kb. mínusz 40 fokos hőérzetben volt részük.