Az expedíció értékes néprajzi és természettudományos gyűjteménnyel tért vissza. A terepen végzett munkában a vezető szerepet Lóczy játszotta, s az ő nevéhez fűződnek az expedíció legfontosabb tudományos eredményei Belső-Ázsia és Nyugat-Kína geomorfológiája és paleontológiája területén (a Transzhimalája, valamint a sikkimi takaróredős hegységszerkezet felismerése; a Góbi keletkezését magyarázó elmélet kialakítása; a tunhuangi Ezer Buddha barlangjainak ismertté tétele). Az expedícióról a húsz hazai és külföldi szakember bevonásával elkészült „Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utazásának (1877-1880) tudományos eredményei” c. három kötetes munka számolt be.